Sikerekben és örömökben gazdag új évet!

Fairyhungary. 2014. december 30.

Áldott, békés karácsonyt!

Fairyhungary, 2014. decemberének szentestéje

Adventi várakozás Nagykapornakon

Az adventi készülődés jegyében telik a mostani időszak Nagykapornakon. Mostanság aki  advent heteiben Nagykapornakra látogat karácsonyi díszbe öltöztetett házak, fenyők, utcák köszönnek vissza. Az ünneplőbe öltöztetett falu az itt lakók keze munkáját dicséri.

A nagykapornaki betlehem

 

Fairyhungary, 2014. december

A Misefai halastó, körhalastó és környékük

A fotók még nyáron készültek, ezért remélem, hogy egy kis napfényt hoznak az ősz szürke napjain annak, aki megnézi őket.

Fairyhungary, 2014. november

Napfényes ősz

Fairyhungary, 2014. november

Útikalauz Pargáról

Már körülbelül egy éve, amikor Korfun nyaraltunk, akkor hallottam először erről a kis helységről, azóta érdekelt Parga (görögül Πάργα). Korfuról is szerveztek oda utazásokat hajóval.
Aztán idén elmentünk oda nyaralni a barátommal. Parga (közigazgatási régióját Epirusnak nevezik) a Jón-tenger partján, Preveza és Igoumenitsa város között, északnyugat  Görögországban található. Ez egy olyan város, mint egy valódi kis ékszerdoboz, sehol a környéken hozzá hasonló település nincsen. 

Parga történelméről

Parga történetének a gyökerei – a görög városok többségéhez hasonlóan – az antik időkbe vezetnek vissza. Hosszú történelme során a velenceiek, a törökök, a franciák, az oroszok és az angolok is megszállták. A Jón-szigetek egykori urai, a velenceiek Pargán 1797-ig uralkodtak. Ez idő alatt a törökök háromszor is hatalmukba kerítették a várost. Akkor pusztította el teljesen egy Barbarossa nevű kalóz az eredeti várat. A velenceiek ereje már gyengült 1791-ben és Parga iránt Napóleon kezdett érdeklődni. A franciák trafalgari vereségét követően az angolok vették át a hatalmat. Ugyanakkor Ali pasa is el akarta foglalni. A törökök jelenléte 1924-ig tartott, amikor Görögország és Törökország lakosainak kölcsönös cseréjére került sor. Parga mozgalmas történelmének eme kiemelten fontos eseményét minden évben augusztus 15-én ünneplik, Szűz Mária napján. 

Parga jelene

Parga panorámája a várból

Parga házai teraszosan épültek a domboldalra, a városkát nagy mértékben elpusztította egy földrengés, amit azóta újjáépítettek az eredeti városképhez hűen.
Parga part menti sétánya emlékeztet Horvátország Hvar szigetén található Hvar városkájának partszakaszához.
 
A helységről és a nyaralásunkról

Szeptember harmadik hetében indultunk, és már jellemző volt a környékre, az éjszakai hűvös időjárás, de reggel, miután feljött a hegy mögül a nap, hamar felmelegedett a levegő.
Számomra első alkalommal rendkívül furcsa volt a rengeteg turista, mivel nem ilyen helyekhez voltam szokva, de aztán egy pár nap után megszoktam, és szinte észre sem vettem a tömeget. Parga lakossága szezonon kívül kb. 3500 fő, de szezonban ennek a többszörösére is emelkedhet.

Több étterem is van a kikötő és a Városi Strand környékén, viszont érdemes kipróbálni a központtól kicsit távolabb eső helyeket is, ahol kellemes élményben lehet része annak, aki görög ízekre vágyik. Nem csak drága éttermekben lehet megélni a görög ízek birodalmába való utazást, hanem a város több pontján is.
Nagyon finom gyrost ettünk a Filippas-ban, aminek lehet, hogy nem a legalacsonyabb az ára a városban, de rendkívül kiadós. A vendéglátóhely a sétányról letérve a “train station” (kisvasút megállója) feletti utcában található, szinte a kereszteződésénél. 

Az alábbi képen látható helyen a souvlaki (rablóhús) volt nagyon finom, sok egyéb mellett. Szerintem souvlakit érdemes pont ott enni, mert ez a specialitásuk. Az adag nem nagy, de számunkra tökéletesen elég volt. Egy porció souvlaki a hús mellett sült krumplit, egy szelet roston sütött kenyeret és egy félbevágott zöld citromot is tartalmaz, aminek a levét kedved szerint rányomhatod az ételre, vagy meg is eheted mellé. A hús rendkívül finom, mert parázson sütik, ezért átveszi az igazi rostélyos ízét.

Parga legjobb souvlakizója

A következő helyszín, ahol még ettünk a Pepper nevű palacsintázó és snack bár volt. Erre a helyre különösen igaz az az állítás, hogy nem mindig a központban találhatók meg a legjobb éttermek. A Dallas Super Market melletti utcában, a templom közvetlen közelében van ez a gyorsétterem: nem a sarkon, hanem attól kettő házzal arrébb.

A Pepper nevű snack bár

Először édes (csokis-banános) palacsintát mentünk enni, amit ízlésesen készített el, és szervírozott Jerry, a felszolgáló. A hazatérésünk előtti estén visszamentünk hozzá, és sós palacsintát kértünk, amibe a tölteléket mi állítottuk össze egy alternatív listáról. Ugyanis erre is van lehetőség ott.

Az általunk összeállított palacsinta

A töltelék hozzávalói a következők voltak: Gouda sajt, paradicsom, gomba, magyar saláta, sonka, kukorica és saláta levél. Ez a palacsinta is nagyon finom volt, ha nem még finomabb, mint az édes.
Maga az étterem egy nagyon hangulatos kis hely, aminek igazán barátságos, vendégszerető  tulajdonosa van. Mielőtt hazaindultunk, el is búcsúztunk tőle.

Jerry és én a Pepper előtt

Egy alkalommal a 33 Grill bárban is ettünk, a gyros finom volt, amit elfogyasztottunk ott. Ellenben olyan gyorsan megkaptuk, hogy az volt az érzésünk, hogy már előre kész volt, és csupán kihozta a pincér. Magyar internetes oldalakon olvastunk erről a helyről, és azt gondoltuk, hogy jó hely, és gondoltuk megpróbáljuk.

A 33 Grill Bár

Vásárolni a Dallas Super Marketbe jártunk, ahol gyakran sok terméket olcsóbban megkaptunk, a választék is bőségesebb volt, mint a legtöbb boltban.

A Dallas Super Market épülete

A tulajdonossal hamar összebarátkoztunk, igen gyakran megkínált bennünket csokibonbonnal, cukorkával vagy szeletelt olívás kenyérrel. Hazatérésünk előtt még egy üveg görög vörösborral is megajándékozott minket.

Az általunk "Jockey bácsinak" nevezett Dallas Super Market üzlet tulajdonosa és én

Piac is volt pénteken és hétfőn reggel 7.00 h-tól délután 13.00 h-ig, a Dallas Super Market közvetlen közelében találtuk meg. Szinte minden gyümölcs és zöldség 1 euróba, vagy annál kevesebbe került. Paradicsomot lehetett kapni 50 centért is. Paprikát, és padlizsánt 1 euróért láttam.

A Nafsika Villában laktunk, ami egy, a belváros felé vezető utca végi domb tetején áll. Emiatt a központig jó pár percet kellett sétálnunk. A nyaralás végére, már nem jelentett gondot számunkra feljutni a lakhelyünkig, ugyanis tíz nap alatt már hozzászoktunk a dombok, a hegyek és másféle emelkedők megmászásához, mint amilyen a mi utcánk is volt. Közös konyhánk volt a többi turistával.

A Nafsika Villa

A lakásunk közel volt a Piso Krioneri nevet viselő strandhoz, ami a Nafsika utcájában található. A strandhoz a Krioneri Travelnél kell lefordulni egy kis mellékutcába. Egy öbölben levő, gyönyörű kis strand tárul a látogató szeme elé, ahol nagy, fehér kavicsok vannak a parton, a vízben pedig nagy kövek vannak a meder alján. A strandot két oldalról sziklák határolják, amiket sűrű fenyvesek nőttek be. 
Legtöbbet a Krionerin, és a Városi Strandon fürödtünk, bár kétszer átsétáltunk a Valtosra is, ahová a normann vár melletti lépcsőkön át lehet eljutni.

Kilátás a Valtos strandra a várból

Kétszer a Lichnos strandra is elgyalogoltunk. A városból két útvonalon lehet eljutni oda: az egyik az olajfa ligeten át vezet, a másik a forgalmas főút mellett. Először az erdőn át mentünk, mert korábban azt olvastam, hogy arrafelé rövidebb a táv. Viszont később kiderült, hogy arra 7 km hosszú az út. A főút menti túra tűnt nekem rövidebbnek, bár egyesek azt mondják, az a hosszabb.
Az olívafa ligeten egyszer mindenképpen érdemes keresztülmenni, mert gyönyörű erdő. Kicsit el is tévedtünk benne, mivelhogy azoban az interneten előtte olvastam arról a figyelmeztetésről, hogy figyelni kell a piros jelzéseket a köveken és a fákon, időközben ez eszembe jutott, és visszamentünk az út elejére. Rátaláltunk a jelölések egyikére, amely segítségével megtaláltuk a többit, így a ligeten keresztülvezető utat megtéve, eljutottunk a Lichnos strandig. Az ösvény járható, tiszta, és közben láthatunk citromfákat és különböző virágokat az erdő aljnövényzetében.
A strandhoz levezető út egy "magánterület" táblával ellátott területen vezet végig, ahova gondolkodtunk, hogy bemenjünk-e. Végül mégis bementünk, és így megtaláltuk a strandot.

A Lichnos strandra vezető erdei út

A Lichnos strand

Egyik nap a Lichnos strandon délben bementünk az olívafák árnyékába, ugyanis a strand mellett is sok van belőlük.


Nagyon szeretünk kirándulni a saját magunk szervezésében. Arra gondoltunk akkor is, hogy ezt fogjuk tenni, amikor a városba megérkeztünk, és megtudtuk, hogy merre lehet eljutni Ali pasa 5 km-re levő várába. Egy kisvonat is elviszi oda az embereket.

Parga sétánya előtérben az indulásra várakozó kisvasúttal.

Mi a gyalogos utat választottuk. Gyönyörű táj fogadott bennünket az odavezető úton. Anthoussa falván keresztül kellett mennünk ahhoz, hogy elérjük azt az ösvényt, ami fölvezet a várrom közelébe.
A gyalogút eleje kiváló minőségű, nagyméretű kövekkel van kirakva, az úton előrehaladva azonban jóval később találkoztunk víz által kimosott kövekkel és fellazult talajjal. Körülbelül félúton járhattunk Anthoussa és a vár között, amikor elmentünk egy kőpad mellett, ahova leülhet egy megfáradt utazó, és gyönyörködhet a tenger panorámájának látványában.

Panoráma a tengerre egy pihenőnél az Ali pasa várába vezető ösvényről.

A kövezett út szélessége fokozatosan csökken, míg végül már egy ember is nehezen fér el rajta. De jó az irány, mivel ez a kis csapás végül egy fehér, apró köves úton ér véget, ahol már házak is vannak. Ezek mellett kell elmenni, majd hamarosan ez a gyalogút egy aszfaltozott úttestbe torkollik, ahonnan csak felfelé kell haladni a szerpentinen. Ehhez kell egy kis kondíció, és aki a nyaralása első napjaiban megy fel a várhoz, úgy mint mi tettük, annak kellő kondíció hiányában kissé megerőltető lehet, és egy kicsit kifulladhat. Viszont szerintem a hegytetőn eléje táruló táj látványa kárpótolni fogja, mert káprázatos. Örülök, hogy ezen az úton mentünk fel, mert ha a komfortosabb főutat választottuk volna, akkor ezt a bámulatosan szép környezetet nem csodálhattuk volna meg. Nem mi voltunk az egyetlenek, akik gyalog vállalkoztak rá, hogy megnézik az építmény romjait, hanem volt még ott pár ember rajtunk kívül.
Fent, a vár közelében bizonyára gépjárművek is szoktak parkolni, mert buszoknak és autóknak egyaránt van fenntartott parkoló. Az érdeklődő turistákat szállító kisvonat is feltehetően ott várakozott, amíg utasai megtekintették Ali Pasa várát. Romantikus lehet ugyan az, hogy rajta utazhatsz Pargából egészen fel a várig, de odafent csak fél órát lehet maradni a csoporttal, ahogy visszafelé Anthoussában is, míg az egész utazás mindössze két óráig tart. Ehhez képest mi keresztüljöttünk a falun, és visszafelé menet nem csupán fél órát töltöttünk ott, amint korábban a várban sem. A kisvonatot úgy hirdetik, hogy az olajfaligeteken keresztül viszi az utasait, ami igaz is, de nekem jobban tetszett, hogy átsétálhattam azon a területen, ahol az olajfák vannak.

Maga a vár elég magasra épült, magasabbra, mint a Pargában megtalálható. Odafentről lélegzetelállítóan szép kilátás nyílik a környékre és a tengerre. Láthatóak Korfu, Paxos és Antipaxos szigetei, valamint Agia falva is, ahová később a várból távozva el is mentünk.

A vár falain belül

Agia falva látható a hegy oldalán

 Az erőd több fala is egészen jó állapotban megmaradt, viszont a felső emeletén vannak olyan részek, ahova nem ajánlatos menni, mert bárki lezuhanhat róluk. A tetejébe még meg sincsenek jelölve a veszélyes zónák, valamint korláttal sincsenek biztosítva.

A vár távlati képe az alatta levő útról

Agia a főúttól jóval beljebb található, de legalább tábla jelzi, hogy merre. Ebbe a faluba is szerpentinen keresztül lehet eljutni, ami élesen emelkedik. Főleg a falu bejáratánál, több száz méteren át, megítélésem szerint kb. 45 fokos szögben. Sajnos a szieszta idején értünk be a településre (délután 2 és 5 óra között), amikor minden bolt bezár, ráadásul szombat volt. Így tehát csupán pár emberrel találkoztunk, olyanokkal akik egy házat építettek, és egy lánnyal, aki a központban várt valakire. Ezek után ez a helység úgy maradt meg bennünk, mint egy szellemfalu emléke, mert bármilyen hihetetlen, de szieszta idejére még az üres poharakat és üvegeket is otthagyták a vendéglők asztalain.

Szervezett utazásokat nem fizettünk be, mert jobban szeretjük magunk felfedezni a környéket. Viszont az Acheron (Myth vagy ókori, mítikus nevén Styx) folyóra elmentünk volna szervezetten is, de mindegyik irodában azt közölték, hogy nincs megfelelő számú jelentkező az oda tartó túrákra. Valószínű magas ára lehetett az egyik oka ennek. Ezt követően láttuk, hogy a kikötőben levő vízitaxik elvisznek oda, az irodákban meghirdetett ár töredékéért (12 euró/fő). Az csak később derült ki, hogy a hajótaxi csupán az Acheron folyó egy szakaszán visz föl bennünket, aztán visszafordul, és negyven percre megáll Ammoudia kikötőjében. Ami nem sok idő, ha körül szeretnél nézni a városban és a strandon.
Nekem az egész hajóútban az volt az érdekes, hogy a hajóban ülhettünk, és élvezhettem az utat.

A hajó belseje, Sakis kapitánnyal a háttérben.

Hajózás a Styx (Acheron) folyón

Sakis kapitány Amoudiából visszafelé még megmutatta Aphrodite barlangját, amelyben rendkívül mély a tenger.
 

Aphrodite barlangjában

Sakis kapitány és én

Végül a számunkra már ismert Lichnos strandon kötöttünk ki, ahonnét a következő, menetrend szerinti hajótaxik egyikével visszamehettünk Pargába. Mi az öt órakor induló, utolsó hajóval mentünk vissza. Visszafelé dagály volt, és dobálták a kis hajót a nagy hullámok, ami hatalmas élmény volt nekem, mert ilyesmiben nem volt idáig részem.
A Styx folyó, vagy más néven Acheron egyik ága a közelben található és ebből lett a legenda, mely szerint a folyó segítségével lehetséges a csónakot (révész hajóját) egy földalatti alagúton a templomba, vagyis a túlvilágra szállítani. Jelenleg egy modern kápolna található a jósdánál, amely birtokolja a Fekete Madonna képet. 


Jártunk egy szappanboltban, amely a Filippas gyorsétteremtől egy-két házzal odébb van. Természetes anyagokból készült, különböző formájú, összetételű szappanok, és fürdősók találhatók meg itt. Nekem a legjobban az tetszett, hogy elkészítheted ott a boltban a saját szappanod. 6 euróba került mindez. Az ilyesmiről azt gondolom, hogy szép, és jó dolog ez, de egyszer elfogy, semmi nem marad a szeretett hely tárgyi emlékéből. Az ilyesmi nem túl jó emléktárgy egy helyről, ahol jól érezted magad.

A szappanbolt különleges termékeinek egyik darabja.

Ha vásárolni szeretnél szuvenírt magadnak a városban, amely Pargara emlékeztet, nem biztos, hogy könnyű dolgod lesz. Nekem legalábbis nem volt az, de ha a tucatárukkal megelégszel, amit minden boltban megtalálhatsz, akkor könnyebb dolgod lehet. Viszont, ha kifinomultabb ízlésed van, és egyedi tárgyra vágysz, azt ebben az esetben keresni kell, de nem lehetetlen. Én az egyedi kézzel készített dolgokat szeretem. A nagy horgonnyal függőlegesen levő utcában van egy bolt, ahol vannak kézzel készített, festett, egyedi emléktárgyak, végül innen választottam magamnak emléket Pargáról. Egy kicsi festmény mellett döntöttem, ami meleg színeivel emlékeztetni fog erre a pár napra, amit ott töltöttem. 

A városban a séta a szűk utcákon, a velencei stílusban épült házak között, a sétányon végig a strand mellett, aztán fel a várhoz a sok-sok széles, és magas lépcsőn, ezenkívül rengeteg más dolog is igazi élmény volt számomra.

 

Eddig még nem jártam ehhez hasonló településen, legközelebb, ha lehetőségem adódik rá szívesen visszajövök ide, mert úgy érzem, hogy még sok felfedezetlen terület van itt számomra, emellett szeretem az itteni embereket is.


Ha Pargáról több információt szeretnél megtudni kattints ide

Parga elhelyezkedése a térképen: Kattints ide a térképért.

Fairyhungary, 2014. október