A kapornaki monostor alapításának idejéről nem találtam pontos adatokat. A Pallas lexikon szerint: "A kapornoki apátságot ösmeretlen időkben a Kador-nemzettség alapította a benedekrendiek részére és az Üdvözítő tiszteletére". Később íródott más oklevelek szerint II. Géza király is hozzájárult az apátság gyarapodásához olyan módon, hogy birtokokat adományozott az alapítók részére. Ezért tehát a szerzetesrend létrejöttét II. Géza (1141. február 13. – 1162. május 31.) uralkodásának idejére becsülték a szakemberek, 1141 és 1160 közé.
Néhány későbbi oklevél a helységet először „Copurnak” néven említi 1234-ben.
Alapítója, a Kadar (Cador) nemzetségbeli György lehetett. Kapornak nemzetségi monostornak épült. Temploma volt az építtető család tagjainak temetkezési helye.
Ezekben a létesítményekben általában néhány szerzetes élt és dolgozott, temploma a nemzetség szolgálatában állt, azaz mindig volt a környező településeknek egy másik temploma, amely a plébánia feladatait ellátta. Kapornak középkori plébániatemplomát 1264-ben említi először oklevél, és feltehetőleg az apátság építésekor már állt. A Szent Kozma és Damján vértanúknak szentelt plébániatemplomot a törökök pusztítása után már nem építették újjá, valószínűleg túlzott megterhelést jelentett volna a település lakosságának mindkét templom rendbehozatala. Maradványait a napjainkban használt temetőben találták meg.
Az apátság elhelyezkedése, fekvése a tihanyi apátsághoz hasonló, de mégsem kapott akkora figyelmet, mint Balatonmelléki társa.
A törökök elleni védekezésben rendkívül fontos szerep jutott az apátságnak, mivelhogy végvárrá alakult át a harcok során. 1537-től császári csapatok védelme alatt állt. Az apátság erre az időre már eredeti funkcióját képtelen volt ellátni, mert az apátok fényűzően éltek és szerzetesi fogadalmat sem tettek. 1567-ben a török elpusztította az apátságot, de annak vagyonát és értékes könyvtárát sikerült kimenekíteni Zalavárra.
1570-ben alakult át végvárrá az apátság. Ezt követően gyorsan fogyott a város lakossága, eközben Zalaegerszeg jelentősége fokozatosan nőtt, miközben Nagykapornaké csökkent.
Mindezalatt a vár fontossága egyre inkább emelkedett. 1600-ban sikeresen visszaverték a Kanizsa felől érkező törököket. 1601-ben a vár erősítése tovább folytatódott. A törökök 1664-ben elfoglalták, és fel is gyújtották a maradék települést és a várat is. Viszont a vasvári békét követően újra magyar kézre került a helység. Új élet költözött a monostor falai közé a zalavári apátság ellenőrzése alatt, és fokozatosan növekedett annak befolyása a várban.
A viharvert templom főhajóját 1730-1779 között barokk stílusban, több perióduson keresztül hozták rendbe. Szerencsére jó néhány eredeti részletét is sikerült megmenteni az épületnek, így könnyebb elképzelni eredeti szépségében. Zömök, négyszögű pilléreken álló két tornya, félkörös apszissal záródó főhajója ma is az egykori nagyságot, a nagyszerű évszázadokat idézi.
A mostanság plébániatemplomként működő épületbe az oldalajtón keresztül léphetünk be. A bejárat olyan alacsony, hogy a magas emberek csak meghajolva tudnak áthaladni rajta. A falak vastagsága a harcokkal teli múltra emlékeztetnek.
A főbejárat a templom hátsó udvarán található, ahol a templom kertjén kívül nincs semmi az épület környékén. Ennél a bejáratnál állva magára hagyottnak tűnhet a templom, de ez nem igaz, mert csak a világ változott meg körülötte, már más helyszín számít a falu központi részének.
A kapornaki templom az egyik legkorábbról fennmaradt emlékünk a nemzetségi monostortemplomok mintájából. Két tornya magasan emelkedik a Foglár és a Principális csatorna völgye fölé, vigyázva a dombokra és a völgyekre, ahol a napfény itt-ott megcsillan a házak cserepein. Csendesen ballag itt az idő, talán nem gyorsabban, mint a 12. században.
A továbbiakban néhány fotót válogattam össze a saját alkotásaim közül, ezeken kívül egy régi nem saját is belekerült a válogatott gyöngyszemek közé.
A nagykapornaki templom hátsó bejáratánál állva.
 |
A templom oldalsó bejárata az Idősek Otthona udvarában
|
 |
| A templom és a régi monostor épülete az iskola hátsó udvaráról nézve egy régi fotón. |
A hátsó udvarára nyíló kapu mindig nyitva áll, így hívogatja látogatóit.
 |
| Ezen a környéken megtalálható zöld környezet már önmagában megnyugtatólag hat sokak számára. |
 |
| A templom kertjében |
 |
| Imádkozó néni szobra |
 |
| A templom hátsó bejárata felől |
Fairyhungary, január 27.
