Rózsák közt

Sétáim egyikén, pár nappal ezelőtt készítettem ezeket a fotókat.

Fairyhungary

Rajzaim

Szeretek rajzolni. Íme néhány a munkáim közül:

Fairyhungary

A Magyar Televízió színvonalának tündöklése és hanyatlása

Az Eurovíziós Dalfesztivál végeredményét látva eszembe jutott, hogy hallottam arról, minden kultúra, ami egy bizonyos pontig eljut fejlettségben, végül elbukik.

A televízióról megoszlanak a vélemények a lakosság körében. Vannak olyan emberek, akiknek még a lakásában sincs egyátalán; akkor sem, ha gyereke van. Egyesek szerint, ezért ők nem elég tájékozottak a világban történt eseményekkel kapcsolatban. Van egy másik véglet is, az olyan háztartás, ahol több televízió van, esetenként még a gyerek szobájában is. Sok szülő gyereke a tévé előtt egyedül marad, akik engedik hogy az magában szűrje le az általa látott képek mondanivalóját. Egy gyerek személyisége még képlékeny, ezért ha bármilyen dolgot lát, amit nem magyaráznak el neki, a lelki világára rossz hatással hathat, ha nem tudja értelmezni azt.

A régi, és a mostani gyerekműsorok között hatalmas különbségek tátonganak. Sokszor megfordul a fejemben, milyen hatással lehet egy gyerekre vagy egy fiatalra, mikor meglát a tévében egy olyan embert, mint aki az Eurovíziót megnyerte. A fiatalok számára remélem, nem fog ez követendő példává válni. 

A televíziózás fejlődése az 1900-as évek kezdeti évtizedeteitől mostanáig hosszú fejlődésen ment keresztül. A készülékek típusa, a műsorok témája, és a mondanivalója is változáson mentek át. Az első tévék megjelenésekor még különleges embernek számított az, akinek volt ilyen háztartási eszköze. Ma viszont arra az emberre nézhetünk fel, akinek nincs, vagy nem nézi, mert bizonyára sokkal tisztább értékítélettel rendelkezik a világ működéséről. A világról melyet elvakít a média szemfényvesztése.

A rendszerváltásig nem volt egyértelműen érhezhető a média romboló hatása a kultúrára, mert a Magyar Televízió az 1990-es évekig a kultúrát képviselte. Fontosnak tartották a gyermekek értelmi, és érzelmi nevelését. Ennek szellemében dolgozott az MTV-nél Bálint Ágnes (József Attila-díjas író, emellett szerkesztő, és dramaturg is), aki az első magyar tévéadó gyermekműsorának szerkesztője volt 1958-tól 1986-ig. Bábjeleneteket készített az esti mesékhez, és a TV macihoz. A Magyar Televízió ekkoriban élte fénykorát, amikor olyan alkotások születtek, mint Mazsola és Tádé (1963.), Futrinka utca (1960.). Az MTV első hazai gyártású rajzfilmje a Kukori és Kotkoda (1970.). Innentől kezdve nem volt megállás, mert zsinórban készültek a kor fejlettségéhez mérten igényes rajzfilmek, melyekre jellemző, hogy a kicsik számára érdekes, mulatságos történeteken (Frakk 1973., Kockásfülű nyúl 1975-1978, és ilyen volt még a Vizipók-csodapók 1985. is) fejlődik a személyiség, melyek az erőszak nélkülözésével érik ezt el, mert a jót jóként, a rosszat rosszként tüntetik fel. Képesek táplálni a gyermekek fantáziája által teremtett csodát elragadó képi világukkal, igazi telt színeikkel. Ellentétben a mai mesékkel és filmekkel, amelyek többségének színei meg sem közelítik az akkori színeket, pedig a mai technika képes lenne akár még jobbat is alkotni. Ezek a magyar néphagyomány ápolására szolgáló mesék még a 70-es években készültek, közöttük találhatók meg a Magyar Népmesék, a Mesék Mátyás királyról, továbbá ekkor kezdődött az egész estés rajzfilmek gyártása (János Vitéz 1973). 1968-1990-ig Bálint Ágnes Kuckó címmel ismeretterjesztő műsort rendezett fiataloknak, majd ennek megszűnése után a CIMBORA elnevezésű műsorban tevékenykedett. Az MTV mintaadóként és értékközvetítőként vett részt gyerekműsoraival, és azok karaktereivel az aprónép szellemi, és értelmi fejlesztésében . A Magyar Televízió megalakulásától kezdve kiemelt finanszírozásban részesült, és megkülönböztetett figyelmet kapott a magyar államtól. Támogatta, és legfőbb megrendelője volt a film-, a mesefilm-, és a bábfilmgyártásnak .Ez a folyamat a rendszerváltás kezdetével hanyatlani kezdett, és azóta sem állt meg. Miután a televízió gyorsan változó vezetése által a gyermekműsor-készítés programigazgatói hatáskörbe került, ráadásként ezt a fogyatkozó költségvetéssel kellett megvalósítani.

A 1996-os médiatörvény kimondja, hogy a televízió feladata a lakosság kulturális nevelése, mégis ezzel ellentétes módon nem, vagy alig készítettek műsorokat, létszámleépítés következtében nem maradt elegendő képzett munkatárs, aki igényes műsorokat készíthetett volna. 1998-ra már csak kilenc főállású munkatárssal dolgoztak. 
A kereskedelmi tévék a média világában való megjelenésükkor azonnal átvették a televíziózásban keletkezett űr feletti irányítást. A keletkezett üresség azóta sem csökkent, ellenkezőleg, mértéke inkább csak nőtt, mert szinte eltűntek a gyermekműsorok a tévéből. Helyettük jöttek a valóságshow-k, tehetségkutatók, reality show-k, amelyek saját gyártásban valószínűleg sokkal kevebb pénzbe  kerülnek a televízió irányításának, mint egy új, igényes szellemet, és lelket építő műsor megalkotása. Ennek ellenére a mai Magyar Televízió még mindig értékadó műsorokat sugároz, mert az általa készített, szolgáltatott adások érzelemgazdagok, tudást adnak, és értékrendet mutatnak a kereskedelmi csatornák kultúrájában keletkezett "fekete lyukában". 

Mirr-murr

Kockásfülű nyúl

Vízipók-csodapók

Az a felfogás alakult ki a tévéműsorokat figyelemmel követők között, hogy ami a médiában elhangzik, az igaz. A média a társadalmi normák és az értékrendek közvetítőjévé vált, ami sajnos nemigen tud elég magas színvonalat nyújtani ahhoz, hogy a nézőit ne rántsa gyakran kilátástalanságának sötétségébe. A fiatalok a televízióban szereplőket tekintik példaképüknek, viszont a média képviselői nem válogatják meg hogy kiket emelnek fel a követendők táborába, ebbe a kitüntettett figyelemmel járó pozícióba. Nagyon sok olyan médiaszereplő van a "celebbé" alakult közszereplők között (például: különböző valóságshow-ban, és tehetségkutatókban szereplők), akik nem alkalmasak arra, hogy egy még nem kiforrott személyiséggel rendelkező fiatal gondolkodását formálják.

Bízom abban, hogy még sokáig fenn maradnak gyerekkorom kedvenc meséi, szeretném, ha az én leendő gyerekeim is ezeken nőnének fel.

Fairyhungary

Hófehérkék

Fairyhungary

Életünk szabályai

Mindennapjainkat írott és íratlan szabályok hálózzák be, már egy újszülött is előírások kereszttüzében érkezik meg erre a világra. Sőt már születése előtt is ilyen körülmények között várják a szülei, mert az adminisztráció mindent és mindenkit körülölel.

Minden irányból ezt hallhatja, olvashatja bárki, de még tudat alatt is belénk ivódtak a rendszabályok, amik nélkül nem (talán nem is) tudnánk élni. Biztos, hogy mindegyik nélkül lehetetlen volna rendezett életet folytatnunk? Minden ember átlagos akar lenni, átlagos szabályokkal a feje fölött?

Az ember kiskorától kedve fokozatosan illeszkedik be a társadalomba, melyben az úgynevezett szabályok "segítik", mert ezek betartásával válik a közösség teljes jogú tagjává. Ilyenek például az óvoda, iskola, munkahely. Ahogy valaki egyre idősebb lesz, kezd saját öntudatára ébredni, és először csak közvetlen környezetében, majd tágabb világában is igyekszik felrúgni a megszokás által kialakult normákat. Kisgyerekkorban még vonatkozhatnak ezek az "ellent mondó magatartások" olyasféle dolgokra, mint például az étel ("meg kell enned mindent a tányérról") vagy a lefekvés időpontja.
Évekkel később az iskolában, majd a munkahelyen átlagosként ajánlott mutatkoznia annak az embernek, aki nem szeretne kilógni az osztálytársak vagy a munkatársak közül. Előfordul, hogy valaki önhibáján kívül különbözik környezetétől viselkedésbeli, testi adottságai vagy bármi más miatt. Ez különösen gyerekeknél veszélyes, mert ők a tőlük különböző társaikat ki tudják közösíteni. Teszik ezt olyan módon, hogy élesen csúfolódnak, bírálnak másokat. Mi van akkor, ha valaki ki akar törni ebből a körforgásból? Van esélye rá, hogy átélje az e fölötti sikerélményét?
Szerintem egy nagy hibája a társadalomnak, hogy tagjai nem képesek nagy létszámban elfogadást tanúsítani a tőlük eltérő gondolkodásmóddal rendelkezők felé. Nem ritka az olyan eset, hogy valaki felnőttként nem szeretné olyan emberként leélni az életét, hogy mindig, mindent "jól csinált". Viszont, ha ezeket az előírásokat valamiképpen nem tartja be, akkor a saját környezete számára "kilóg a sorból". Furcsán fognak ránézni, rosszabb esetben megpróbálják kirekeszteni környezetükből csak azért, mert nem követi a mindenki által jól megszokott dogmákat. Sokan el sem tudják képzelni, hogyan lehetséges a mindennapi létfenntartást biztosítani vezetékes víz és villany nélkül. Ennek ellenére most már egyre több olyan csoport, közösség található a társadalomban, akik nem kívánják a társadalom elvárásait követve élni mindennapjaikat.
Az ilyen törekvések megnyilvánulásairól szólnak azok a hírek, melyeknek szereplői lehetnek hétköznapi emberek is, mert a többségtől eltérően gondolkodnak. Amelyekben azt halljuk, hogy egy család kivonul a társadalomból, és a természetben rendezkedik be, ott épít magának életteret, otthont, a gyerekeiket maguk tanítják, az ún. "hálózatról" lekapcsolódva élnek tovább gondtalanul. Vannak olyan tagjai társadalmunknak, akik abban látják a jövőt, ha nem kell aggódniuk a számlák miatt, hogy hogyan fogják befizetni a villanyszámlát, vagy miből veszik meg a fát télre. E problémák megoldására használják a Michael Reynolds által kidolgozott Earthship (Földhajó) terveit, aminek megvalósítását már néhány országban tető alá is hozták.

Earthship belső tere

Earthship szerkezeti kialakítása

Az elmúlt 40 évben Amerikában és Európában is felépült már több tucat ilyen ház, amelyek még csak felújításra sem szorultak elkészítésük óta; Hazánkban mindössze próbálkozások történtek megépítésük terén, de több ember összefogásával talán megvalósítható lenne ezeknek a teljesen önfenntartó létesítményeknek az építése. Napelemek által kivitelezhető a fűtés, a melegvíz és még veteményt is lehet nevelni a ház területén levő üvegházban. Sokak szerint ez megoldást jelenthet a megélhetési problémákra, mert a ház, annak megépítése után szinte semmibe nem kerül. Viszont nem olcsó a megvalósítása. Ez egy lehetőség az átlagos életből való kilépésre.

Művészek, alkotók, és elvont gondolkodású emberek nem tudják elképzelni azt, hogy egy gyárban, egy szalag mellett töltsék egész életüket. Számukra csak az alkotás jelenthet örömet, és pénzkereseti forrást, ami ily módon bizony nem mindig könnyű. Erre lehetne megoldás az úgynevezett Feltétel Nélküli Alapjövedelem. Egy Európai Unión belüli civil kezdeményezés próbált ehhez aláírásokat gyűjteni, de sok államban nem jött össze a szükséges számú voks, többek közt Magyarországon sem. A lakosság gondolkodásával van a baj, mert ők valószínűleg úgy vélik, nem jár az az összeg automatikusan mindenkinek. Ezt mindenki kapná, és a szellemi munkát végzők számára egyfajta anyagi biztonságot jelentene egy ilyen jutattás.

A fenti példákból kiolvasható, hogy a többségtől eltérő gondolkodás nem feltétlenül jelent rossz dolgot, mert gyakran úgy volt a történelemben, ha valaki máshogy gondolkodott, mint kortársai, olyankor az az ember sok esetben egy új, fantasztikus dolgot alkotott. Ilyesmire kiváló példa Michael Reynolds személye, viszont találhatunk még példát feltalálók vagy akár művészek között is újítás terén, és még folytathatnám a sort. Nagyszerű példák erre Nikola Tesla vagy Munkácsy Mihály munkássága is.

Fairyhungary

Utak...

Te melyik utat választanád?

Fairyhungary

Gyöngyök

Fairyhungary

Május elseje Palicson

Ha valaki Palicson, Vajdaságban szeretné tölteni május elsejét, vagy csak kíváncsi rá, hogy hogyan ünneplik a helyiek ezt a napot, akkor ez a cikk neki szól – arról hogy mit érdemes látni ebben a többségében magyar lakta kis településen. A saját ott töltött napomon keresztül bemutatom, hogy miért is egyedülálló ennek az apró helységnek eme rendezvénye.
 
A város központjában található két buszmegálló. Az egyik a Palicsi Állatkert bekötő útjának közelében van, a másik a Víztoronynál. A barátommal az utóbbinál szálltunk le, ott, ahol a kisváros tavához vezető sétány található. Mi viszont nem ezen a bejáraton jutottunk el a tóhoz, hanem a sétányt körülvevő park egyik ösvényét választottuk, ami lelkileg közelebb áll hozzám, hiszen sokkal természetesebb közeget képvisel. Az az érzésem ilyenkor, hogy igazi erdőben sétálok.  

  

Végül mégis visszatértünk a kiépített sétányhoz, és a tóhoz a Vigadó épületének boltíves kapuján át érkeztünk meg. 

A Vígadó épülete

Tavasszal különösen szeretem Palicsot, mert minden virágba borul, mindenfelé zöld fű borítja a talajt. Ilyenkor esküvői fotózásokat is rendeznek itt; érthető, hiszen a környezet megfelelő hangulatot teremt ahhoz, hogy kellemes hangulatú képek készüljenek. Ennek a városnak különleges atmoszférája van, különbözik a tőle nyolc kilométerre lévő Szabadkától. Itt valahogy számomra úgy tűnik, hogy minden sokkal nyugodtabb, békésebb. Ezt talán a vízfelület látványa is teszi.

                            

             

                           

A Vitorlás klub vitorlásai

Miután megérkeztünk a tópartra, elsétáltunk a tó túlsó felén levő Vitorlás Klubhoz, ahol éppen a felsorakoztatott vitorlás csónakokat készítették elő a(z általam feltételezett) megrendezésre kerülő közelgő vitorlás versenyre.

A Női strand épülete

A vízi járművek felé vezető úton elhaladtunk az évtizedekkel ezelőtt Női strandként funkcionáló épület előtt, amely a magyaros szecesszió egy gyönyörű darabja. Érdekesség, hogy megnyitásakor más társadalmi szokások voltak érvényben, ami azt jelentette, hogy a nők csak a kíváncsiskodóktól elzárva fürödhettek.
A létesítmény jelenleg egy étteremnek ad otthont, amelynek teraszán ülve különleges élményben lehet része annak a vendégnek, aki oda beül, mert a tó vize fölött kellemes pillanatokat élhet át.
A vendéglő rendkívül impozáns külsővel rendelkezik. Tavaly hasonló felújításon esett át, mint Palics egyik másik ékessége, a Bagolyvár, ami most is restaurálás alatt áll.

                                 

Az éppen felújítás alatt álló Bagolyvár.

Utunkat folytatva elhaladtunk még egy étterem előtt, aminek van egy vízre helyezett „erkélye” is. A Vitorlás klubhoz érkezve, a nézelődést követően megfordultunk, és elindultunk – elvegyülve a hömpölygő tömegben – a tó közelében végigfutó sétányon, ami mellett vásári árusok sátrai helyezkedtek el. A kevésbé zsúfolt útszakaszokon bérelhető, pedállal hajtható "hintókon" kerekeztek az efféle élményre vágyók.

A vásárban mindenféle étel megtalálható volt, amit megkívánhatott bárki, aki ide tévedt ezen a jeles napon. Előfordultak pecsenyesütők, ahol több nyárson egyidejűleg egész bárányok vagy disznók sültek, sőt még babfőzelék is várta azt, aki nem kívánt élni a lehetőséggel, hogy húspogácsát (pljeskavicát) vagy kolbászt válasszon a szép  számmal felállított sátrak kínálatából, és akinek még ez sem lett volna elég, gulyást is főztek az egyik helyszínen. 

A majális sátrai egészen a strand bejáratáig húzódtak, amik közül nem hiányozhatott a bizsu ékszereket, gyerekekjátékokat, lufikat, édességet, különböző dísztárgyakat, vagy kozmetikumokat kínáló kereskedők alkalmi árusító helye sem. A séta a tumultusban nem ment túl könnyen; időnként egyikünk-másikunk le is maradt, mert a sokadalomból többen is gyakran leálltak, miután találkoztak egy rég nem látott, jó ismerőssel, baráttal vagy rokonnal, és beszélgetésbe elegyedtek vele; vagy esetleg egy-egy elárusító sátra előtt ácsorogtak, azért hogy vásároljanak, vagy csak nézelődjenek.

A strandtól nem messze akadtunk rá a vidámparkra, amely a már messziről hallható hangos zenével hívogatta a kedves vendégeket, akik jöttek is szép számmal. Itt minden korosztály megtalálhatta a kedvére való szórakozási lehetőséget, az egészen kicsi gyerekektől a felnőttekig.

Az ide betérők választhattak a dodzsemtől (villanyautótól) kezdve, a hullámvasúton át, a körhinták és más játékok közül, akár mindegyiket is kipróbálhatták. Aki az ügyességét szerette volna próbára tenni, szintén volt rá lehetősége, mert lőhetett puskával egy céltáblára vagy dobhatott egy kis labdával, hogy ledöntse konzervdobozok piramisát. A sikeres próbálkozások jutalma mindig egy apróbb ajándék, például egy plüssállat volt.

Miután kiszórakoztuk magunkat a vidámparkban, sétára indultunk a(z egykori) Férfi strand területén, a tó partján, ahol sok fa és bokor ad árnyékot a feltöltődésre vágyóknak. 

A Férfi strand mólója

Utunk során megálltunk, majd fel is mentünk a közelmúltban felújított Férfi strand mólójára is.

Szabadidős tevékenységre is, láttuk, van lehetőség a tó környékén, ilyen pl. a röplabda is.

A parttól nem messze jónéhány baráti társaság, és más csoport rostélyost sütött a szabadban.

Szerettünk volna egy kis frissítő, hideg limonádét inni, ezért Palics egyik legjobb limonádéját árusító, Vikend nevű kis cukrászda felé vettük az irányt.

Vikend cukrászda

Miután úgy éreztük, eleget időztünk a számomra neves vendéglátó hely teraszán levő asztal mellett ülve, újból elindultunk az emberáradat felé, ami úgy tűnt, nem szűnik csillapodni. Időközben megéheztünk, ezért az egyik hússütöde sátránál, a Bata Kole–nál megálltunk, és vettünk egy-egy húspogácsát (pljeskavicát) lepényben, amit megtöltöttünk tejföllel, mustárral, salátával, hagymával, paradicsommal. Miközben ettünk, beborult az ég, és eleredt az eső. A sátor védelme alatt megvártuk, amíg eláll, aztán elindultunk újra sétálni a tó környékén. 

A nap folyamán nem mulasztottam el egyetlen számomra értékes pillanatot sem, hogy meg ne örökítsem a fényképezőgépemmel. A tevékenységem során készült képek tekinthetők meg ebben az összeállításban is.

Terveztük, hogy elmegyünk a híres Palicsi Állatkertbe is, mert az egy megszokott programunk május elsején, de ez a szándékunk nem teljesülhetett a közelgő eső miatt, továbbra is gyülekeztek a viharfelhők felettünk. A komor időjárást látva tehát elindultunk a buszmegállóhoz, és a legközelebb odaérkező busszal visszaindultunk Szabadkára. Élményekkel telve, boldogan érkeztünk haza.

Fairyhungary, 2014