A Magyar Televízió színvonalának tündöklése és hanyatlása

Az Eurovíziós Dalfesztivál végeredményét látva eszembe jutott, hogy hallottam arról, minden kultúra, ami egy bizonyos pontig eljut fejlettségben, végül elbukik.

A televízióról megoszlanak a vélemények a lakosság körében. Vannak olyan emberek, akiknek még a lakásában sincs egyátalán; akkor sem, ha gyereke van. Egyesek szerint, ezért ők nem elég tájékozottak a világban történt eseményekkel kapcsolatban. Van egy másik véglet is, az olyan háztartás, ahol több televízió van, esetenként még a gyerek szobájában is. Sok szülő gyereke a tévé előtt egyedül marad, akik engedik hogy az magában szűrje le az általa látott képek mondanivalóját. Egy gyerek személyisége még képlékeny, ezért ha bármilyen dolgot lát, amit nem magyaráznak el neki, a lelki világára rossz hatással hathat, ha nem tudja értelmezni azt.

A régi, és a mostani gyerekműsorok között hatalmas különbségek tátonganak. Sokszor megfordul a fejemben, milyen hatással lehet egy gyerekre vagy egy fiatalra, mikor meglát a tévében egy olyan embert, mint aki az Eurovíziót megnyerte. A fiatalok számára remélem, nem fog ez követendő példává válni. 

A televíziózás fejlődése az 1900-as évek kezdeti évtizedeteitől mostanáig hosszú fejlődésen ment keresztül. A készülékek típusa, a műsorok témája, és a mondanivalója is változáson mentek át. Az első tévék megjelenésekor még különleges embernek számított az, akinek volt ilyen háztartási eszköze. Ma viszont arra az emberre nézhetünk fel, akinek nincs, vagy nem nézi, mert bizonyára sokkal tisztább értékítélettel rendelkezik a világ működéséről. A világról melyet elvakít a média szemfényvesztése.

A rendszerváltásig nem volt egyértelműen érhezhető a média romboló hatása a kultúrára, mert a Magyar Televízió az 1990-es évekig a kultúrát képviselte. Fontosnak tartották a gyermekek értelmi, és érzelmi nevelését. Ennek szellemében dolgozott az MTV-nél Bálint Ágnes (József Attila-díjas író, emellett szerkesztő, és dramaturg is), aki az első magyar tévéadó gyermekműsorának szerkesztője volt 1958-tól 1986-ig. Bábjeleneteket készített az esti mesékhez, és a TV macihoz. A Magyar Televízió ekkoriban élte fénykorát, amikor olyan alkotások születtek, mint Mazsola és Tádé (1963.), Futrinka utca (1960.). Az MTV első hazai gyártású rajzfilmje a Kukori és Kotkoda (1970.). Innentől kezdve nem volt megállás, mert zsinórban készültek a kor fejlettségéhez mérten igényes rajzfilmek, melyekre jellemző, hogy a kicsik számára érdekes, mulatságos történeteken (Frakk 1973., Kockásfülű nyúl 1975-1978, és ilyen volt még a Vizipók-csodapók 1985. is) fejlődik a személyiség, melyek az erőszak nélkülözésével érik ezt el, mert a jót jóként, a rosszat rosszként tüntetik fel. Képesek táplálni a gyermekek fantáziája által teremtett csodát elragadó képi világukkal, igazi telt színeikkel. Ellentétben a mai mesékkel és filmekkel, amelyek többségének színei meg sem közelítik az akkori színeket, pedig a mai technika képes lenne akár még jobbat is alkotni. Ezek a magyar néphagyomány ápolására szolgáló mesék még a 70-es években készültek, közöttük találhatók meg a Magyar Népmesék, a Mesék Mátyás királyról, továbbá ekkor kezdődött az egész estés rajzfilmek gyártása (János Vitéz 1973). 1968-1990-ig Bálint Ágnes Kuckó címmel ismeretterjesztő műsort rendezett fiataloknak, majd ennek megszűnése után a CIMBORA elnevezésű műsorban tevékenykedett. Az MTV mintaadóként és értékközvetítőként vett részt gyerekműsoraival, és azok karaktereivel az aprónép szellemi, és értelmi fejlesztésében . A Magyar Televízió megalakulásától kezdve kiemelt finanszírozásban részesült, és megkülönböztetett figyelmet kapott a magyar államtól. Támogatta, és legfőbb megrendelője volt a film-, a mesefilm-, és a bábfilmgyártásnak .Ez a folyamat a rendszerváltás kezdetével hanyatlani kezdett, és azóta sem állt meg. Miután a televízió gyorsan változó vezetése által a gyermekműsor-készítés programigazgatói hatáskörbe került, ráadásként ezt a fogyatkozó költségvetéssel kellett megvalósítani.

A 1996-os médiatörvény kimondja, hogy a televízió feladata a lakosság kulturális nevelése, mégis ezzel ellentétes módon nem, vagy alig készítettek műsorokat, létszámleépítés következtében nem maradt elegendő képzett munkatárs, aki igényes műsorokat készíthetett volna. 1998-ra már csak kilenc főállású munkatárssal dolgoztak. 
A kereskedelmi tévék a média világában való megjelenésükkor azonnal átvették a televíziózásban keletkezett űr feletti irányítást. A keletkezett üresség azóta sem csökkent, ellenkezőleg, mértéke inkább csak nőtt, mert szinte eltűntek a gyermekműsorok a tévéből. Helyettük jöttek a valóságshow-k, tehetségkutatók, reality show-k, amelyek saját gyártásban valószínűleg sokkal kevebb pénzbe  kerülnek a televízió irányításának, mint egy új, igényes szellemet, és lelket építő műsor megalkotása. Ennek ellenére a mai Magyar Televízió még mindig értékadó műsorokat sugároz, mert az általa készített, szolgáltatott adások érzelemgazdagok, tudást adnak, és értékrendet mutatnak a kereskedelmi csatornák kultúrájában keletkezett "fekete lyukában". 

Mirr-murr

Kockásfülű nyúl

Vízipók-csodapók

Az a felfogás alakult ki a tévéműsorokat figyelemmel követők között, hogy ami a médiában elhangzik, az igaz. A média a társadalmi normák és az értékrendek közvetítőjévé vált, ami sajnos nemigen tud elég magas színvonalat nyújtani ahhoz, hogy a nézőit ne rántsa gyakran kilátástalanságának sötétségébe. A fiatalok a televízióban szereplőket tekintik példaképüknek, viszont a média képviselői nem válogatják meg hogy kiket emelnek fel a követendők táborába, ebbe a kitüntettett figyelemmel járó pozícióba. Nagyon sok olyan médiaszereplő van a "celebbé" alakult közszereplők között (például: különböző valóságshow-ban, és tehetségkutatókban szereplők), akik nem alkalmasak arra, hogy egy még nem kiforrott személyiséggel rendelkező fiatal gondolkodását formálják.

Bízom abban, hogy még sokáig fenn maradnak gyerekkorom kedvenc meséi, szeretném, ha az én leendő gyerekeim is ezeken nőnének fel.

Fairyhungary